A régi idők vendéglátásának etikettje.

(Tungsram 1942-es mindentudó kiskönyvéből)

 

 

Mit adjunk a vendégnek?

 

Elsősorban: megbecsülést. Ha már vendéget hívtunk, érezze, hogy igazán szívesen látjuk. Örömtüzeket is gyújtunk tiszteletére, persze modern értelemben: az előszobában, hallban világosság fogadja, amikor érkezik.

Ez a hívogató fény már belépése pillanatában, sőt már a küszöb átlépése előtt azt érezteti vele, hogy várjuk, szeretettel, megbecsüléssel.

Kertes házban a vendég érkezésének előrelátható időpontjában már égjen a kertajtó feletti lámpa. A házőrző kutya pedig legyen megkötve. Mi sem hangulatrombolóbb bevezetés, mint az, ha a vendégnek sötétben kell a házszámot, kilincset keresgélnie, vagy ha a sötétben bujkáló házőrző kutya váratlanul megugatja, sőt esetleg meg is kergeti. Az sem különös öröm a vendég számára, ha a kerti úton ottfelejtett, keresztben álló locsolóra lép, megbotlik és a hozott virágot a földről kell összeszedni.

 

Előre kell eldöntenünk!

 

Előre kell eldöntenünk, hogy a vendéglátás milyen szabású legyen. Ha nagyobb vacsorát vagy ebédet adunk - aminek manapság sok minden szól ellene – úgy minden legyen hozzá méltó. A személyzet öltözködése, a fogadóhelységek díszítése, az asztal terítése (legjobb terítőink, élővirág, kristálypoharak, márkás porcelánok, ezüst), a vendéglátók öltözködése, a felszolgált ételek, a hozzá adott italok minősége és végül a körül kínált szívni valók fajtái. Ilyen nagyebédhez, nagyvacsorához semmikép sem illik az olcsó bor, gyengeminőségű szivar és cigaretta.

Ha a vendéglátás meghittebb, úgy elmaradhat a sok külsőség. Bevezetőül ilyenkor is egy kis harapnivalót készítünk (apró pogácsák, sós rudak stb.), amihez jól csúszik az ürmös vagy barackpálinka, melyet étvágycsinálóként kínálunk. Az étkezés megfelelően egyszerű lehet. A fő étel után bővítésül adhatunk önálló fogásként egy tál vegyes főzeléket.

Most pedig térjünk át a részletekre.

 

A terített asztal

 

Egy asztalhoz nyolc-tíz személynél többet ne ültessünk, mert ennél több személyt egy körül hordással kiszolgálni nem lehet, meg aztán a társalgás is széteső lesz, ha többen ülnek egy asztalnál.

Az italokat jobbról töltik be; a borospoharat tehát jobbról tegyük a vendég elé. Ha kétféle borhoz kétféle borospoharat terítünk, úgy az alacsonyabb borospohár legyen jobbkézről, hogy a betöltésnél a magasabbat fel ne döntsék.

Az egyes terítékek között 70-80 cm távolság legyen. Így kényelmesen étkezhetnek a vendégek, a kiszolgáló személyzet is elfér a kínálótálakkal és még sincsenek egymástól a vendégeink oly távol, hogy ez a társalgásukat akadályozná.

Ügyeljünk arra, hogy hideg ételekhez hideg tányért, meleg ételekhez meleg tányért adjunk.

Az asztali virág a meghittebb vendéglátáskor – sőt a családi asztalnál is – emeli a terítés szépségét, az étkezők hangulatát. Ne is hagyjuk el soha.

Fontos, hogy az asztali virág ne zavarja a szemben ülők látását. Tehát vagy karcsú, magas vázákban álljon a virág, amelyek mellett jól keresztülláthat mindenki, vagy egészen lapos, tányérszerű virágedényekben.

A terített asztal felett sugárzó fényű csillár szolgáltassa a világítást. A vendéglátó elengedhetetlen teendője, hogy a halványabb égő vagy elavult égőket a legmodernebb, fényes Krypton-lámpákra cserélje ki idejében. A legrégibb képeken is a vendéglátó asztalon száz szál gyertya vagy számos olajlámpa szolgáltatta a vendéglátás fényének megfelelő világosságot. Homályos, sötétes világítás mellett vidám vendégség elképzelhetetlen.

 

Oldal: A régi idők vendéglátásának etikettje. (Tungsram 1942-es mindentudó kiskönyvéből)
igaz bölcsességek - © 2008 - 2024 - regibolcsessegek.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat